Assistam e falem o que acharam

Para empezar este blog, el primer POST va dedicado a la multitud de compañeros / amigos que me preguntan sobre que software usar para conectarse remotamente a los servidores.

Antes de saber que software usar , lo primero es saber vuestras necesidades, me explico.. hay mucho software de este estilo, algunos de pago otros no, si lo necesitas para sistemas operativos diferentes (por ejemplo Linux y/o Windows).

Empezamos:

- Si tu red esta basado solamente en tecnologia Microsoft Windows:

• Puedes usar el Terminal Services (perdon.. Remote Desktop, es que a los antiguos nos gusta llamarlo como antiguamente XD), para esto simplemente ejecuta en un PC / servidor que tenga como sistema operativo Windows 2003, XP o superior, el comando mstsc (aqui normalmente viene el comentario de varios diciendo.. Ahhh!!! Te acabo de pillar que yo quiero ver la consola del servidor.. no abrir una nueva sesión de usuario. Y mi respuesta es : Dejame terminar, y despues del comando añade el parametro /console.. asi que el comando quedaria asi: mstsc /console [/v:SERVIDORDESTINO]. Este software es gratuito, es mas rapido que algunos otros.. si quieres mi opinion personal es de lo mejorcito.
• Tambien tienes el Dameware Mini Remote Control que te instala un agente en el servidor destino con el cual se conecta, tiene una interfaz propia para el control del servidor, es de pago (para más info ir aqui), en mi empresa tenemos licencia y lo uso cuando estoy dentro de la empresa.. si me tengo que conectar desde casa al trabajo (via ADSL con VPN) uso el Remote Desktop (ahora no se me ha escapao eh??? jejej)

- Si tu red es Mixta o bien simplemente Linux

• Tienes el RealVNC, que igual que el Dameware Mini Remote Control tambien instala un agente en el servidor destino (este destino puede ser Linux o Windows), el control del servidor se realiza mediante un navegador web. La diferencia respecto al Dameware es que es gratuito XD. Solamente lo he probado con una red de unos amigos dado que tienen Linux y Windows y lo vi una buena alternativo con los software de pago. Para más info aqui

- Si todos tus servidores son HP (y no son muy antiguos) viene integrada en los servidores la controladora HP iLO, que basicamente es otro ordenador con el cual te puedes conectar y ver lo que esta haciendo la maquina.. lo bueno de este software, es que no hace falta que haya Sistema Operativo, dado que puedes ver el POST (Power On Self Test) del servidor, para esto necesitas un software de pago. Para más info aqui

Bueno, esto ha sido todo por hoy.. espero que os haya servidor de ayuda, ya sabeis si os quedan alguna duda, dejad un comentario.

Salu2

Péterfy Bori mesélte egy interjúban, hogy mióta énekesnőként is aktív, és éppen nagyszabású koncert előtt áll zenekarával, tucatjával hívják fel a random ismerősök, hogy szerezzen már nekik ugyan tiszteletjegyet az eseményre, ha lehet. Lemezbemutató buli az A38-as hajón, beugró 500 Ft, esetleg ezer - sebaj, azért kell a vendéglista meg a VIP-jegy, lehetőleg a teljes rokonságnak és az összes volt általános iskolai havernak, mert az jár. Ha már egyszer tizenöt percet beszéltünk az életben, ez a minimum, ami megillet, pardon bocsánat, egyébként meg dögölj meg a művészeteddel együtt, inkább rendelek egy pizzát.

Zenészvilágban és éjszakai életben viszonylag aktív arcként hetente látom, mennyire gyakori az "írjá' má' fel lécci" meg az "ugye akkor kapok majd tiszteletpéldányt?"-féle attitűd. Az emberek jelentős hányada ír, telefonál, kérdez - akár az utolsó pillanatban is, és persze totálisan természetesnek veszi, hogy a "tisztelet" nem csupán alanyi jogon jár neki, hanem ráadásul az adott zenész/művész/szervező etc. anyagilag, szakmailag és technikailag meg is engedheti magának azt a luxust, hogy őt és hetvenöt haverját ingyen és bérmentve fogadja a szóban forgó rendezvényen. Mintha mindez csak egyetlen emberen múlna, és nem ezernyi rajtuk kívül álló tényezőn. Nem tudom, hol élnek ezek a figurák.

Én a magam részéről mindig egészségesen kezeltem a témát: ha barát-barátnő önként felajánlotta a vendéglistát, örültem, ha pedig ilyesmire nem volt lehetőség, természetesnek vettem, hogy fizetek. Sőt. Több ízben megesett, hogy a vendéglista ellenére a tárcámba nyúltam (pl. amikor Emke dj-zett a Gyárban vagy a legutóbbi pesti VNV Nation-koncerten, ahova presspasst is kérhettem volna). Tisztelem a szervezőket és a munkájukat, magától értetődő, hogy fizetek egy-két ezer forintot egy olyan szolgáltatásért, ami számomra is örömet okoz. Pont.

Hogy mennyire egyedül vagyok ezzel a hozzáállással, azt a könyvbemutatónk után láttam igazán. Olyan arcok igényeltek "tiszteletpéldányt", akiket tizenöt éve nem láttam, no meg akiket cirka egy éve ismerek, és életünkben tizenöt percet beszéltünk. Ostoba, naiv lélekként azt hittem, kicsit eltévedtek szegények, ám minden bizonnyal az őszinte érdeklődés vezérli őket, mikor ilyesmire való igényüket deklarálják. Heteknek kellett eltelnie (oké, a Líra és Lant-terjesztés és másfél hónapot késett), hogy rájöjjek: ezek az egészséges, intelligens felnőtt emberek nem tájékozatlanok vagy tudatlanok, hanem egész egyszerűen kibaszottul pofátlanok. To je vse.

Ha véletlenül ebbe a kategóriába tartozol (amit erősen kétlek, as you wouldn't bother to read these lines then), és most értetlenkedve csóválod a fejedet, engedd meg, hogy a nyomaték kedvéért kiokosítsalak: a magyar lemezipar és könyvpiac 2008-ban pontosan olyan icuripicuri, hogy csak a szakma 1%-a él abból, amit művészi önkifejezés gyanánt csinál (és ők sem tegnap kezdték a szakmát). A többiek - beleértve olyan nemzetközi szinten ismert és elismert neveket, akikről álmodban sem gondolnád - olyannyira underground szinten tolják párszázas-párezres kiadványukat, hogy a borítótervezőtől a hangtechnikusig senki sem lát egy kibaszott fillért sem a produkcióból. Tudom, hogy tizenöt éve tizezres példányszámok dívottak, de kedves barátom, elhiheted, hogy ma már Koncz Zsuzsa és Závada Pál sem ad el ennyi lemezt vagy könyvet. Mindezek fényében talán van némi fogalmad, hol állnak ehhez képest a "kicsik", namely a nagy magyar underground és az összes pályakezdő zenész, festő, író, divattervező, hadd ne soroljam. Van elég barátom és ismerősöm az összes előbbi kategóriából, és láttam ezt-azt az elmúlt években.

Péterfy Bori nevében ugyan nem tudok nyilatkozni, de a magam részéről elmondhatom, hogy mi bizony tíz-tíz példányt kaptunk a kiadótól a saját könyvünkből, és ezt szíveskedtünk szétosztani a család és a barátok körében. Tíz darab könyv nem sok, hamar elfogyott volna még akkor is, ha nem kérdezte volna meg a csajágaröcsögei tizenötödunokatestvér és a füzesabonyi postás keresztanyjának az ángya is, hogy kap-e tiszteletpéldányt. Persze jó képet vágtam hozzá, mert hülye vagyok. Ugyanígy akkor is behúztam fülem-farkam, amikor a mélyen tisztelt Rokon megsértődött, mert neki nem maradt példány. Honnan maradt volna? Waddafakk are you talking about???

Nem értem, miről beszélünk. Az imént beírtam a könyvcímet a gugliba, és a tíz feldobott ajánlatból a legkedvezőbb rendelési lehetőség 1500 pénz, egy mezei frutti de mare pizza ára (mellesleg az ajánlott fogyasztói ár a könyvesboltoknak, asszem, 1990 Ft, ami szintén nem visz csődbe senkit). Ha érdekel a cucc, ezt a casht rászánod. Ha nem érdekel, nem szánod rá. Ilyen egyszerű. Ha pedig csak azért érdekelne, mert óvoda nagycsoportba együtt jártak a szembeszomszédjaink, hagyjuk már egymást békében, könyörgöm. Akkor szeress inkább engem, de ne feszegessük a könyv-témát, semmilyen formában, nem sértődöm meg, sőt.

A fentiekhez még azt is hozzátenném, hogy Tabbouch Linda barátnőm úgy működik profi cégtulajdonos divattervezőként, hogy havi ötvenezer forint a teljes (!) bevétele napi tizenöt óra kemény munkájáért a hét hat napján, a korábban bemutatott Szilágyi Zoé úgy működik avantgárd festőművészként, hogy kajára nincs pénze, Árpi barátom úgy izzad óránként háromezer forintos próbateremben két zenekarral, hogy az isten háta mögötti fesztiválon benzinkökltségért játszik - szerencsés esetben, és mielőtt még tovább sorolnám, kiemelném, hogy a mi könyvünk sem a gyors meggazdagodás reményében született. Finoman fogalmazva. :) Mégis, egyesek mintha a Holdról jönnének.

Régóta terveztem, hogy az alábbi szösszenetet megosztom veletek, ennyi előjáték után megérett a helyzet:

Könyvbemutató (de lehetne akár Lemezbemutató vagy Önálló kiállítás is a cím)

Ingyenkaja lesz?
Ingyenpia lesz?
Tiszteletpéldányt kapok?
THE END

Jó kis novella, nem? Ezt is az élet írta, asszem, én már megmaradok ilyen mikrorealistának.

Persze, én is kértem már presspast meg vendéglistát pofátlanságból, de soha nem pici, olcsó, nonprofit termékek vagy szolgálatások esetében, és erre - vessetek rám követ - roppantmód büszke vagyok. Sőt, én általában a balfaszok táborát erősítem: hiába keltem korán három darab Sziget-sajttáj miatt és írtam cirka nyolc Sziget-hírcikket, mégsem jutottam Sziget-jegyhez a saját főpartnerként funkcionáló szerkesztőségem által. Igaz, engem egyetlen zenekar sem érdekelt volna igazán, inkább a szakmai szempontok foglalkoztatnának (meg egy ordas nagy berúgás a végén Szonjával). Persze, hogy szívesen készítettem volna interjút vagy írtam volna kritikát, amikor, az istenbasszameg, azt élvezetes igazán csinálni és ahhoz értek igazán (lol, ez kicsit far-fetched kijelentés volt), és nem pedig az a fajta PR-jellegű, sajtóanyag-parafrazáló ajánló a kenyerem, amiben a "megrendezésre kerülő" és a "megtekintheti a közönség" ciklus bekezdésenként nyolcszor szerepel. Ehhez azonban teperni és seggnyalni kell, az meg sose ment. Inkább maradok itthon és hallgatom a Killers (!!!) On Top című számát repeat-en (kicsit sok benne a gitár, de remek nóta, ahhoz képest, hogy indie :)). Holnap pedig írok még egy Sziget-ajánlót, mert azt meg muszáj.

Tanulság: ne igyatok vodkát a csurdításhoz.

John Rambo: Acorralado, RAmbo II, III y John Rambo.(no era necesario repasar la filmografia de este señor verdad?)

"Donde coño esta el puto euribor ese?"

John Rambo, el soldado, la maquina de matar, el tio mas duro que el granito cuyos huevos podrian servir como bolas de demolicion.

Despojado de su humanidad en vietnam(diooos miooo los charliiis) vuelve a casa, para ver como la opinion sobre la guerra ha destrozado la imagen de los soldados que se han pelado el culo por su pais, es victima de una encerrona por parte del seriff del pueblo que les lleva al mayor cataclismo que aquella pequeña villa haya podido conocer en toda su historia, John Rambo.

Frases miticas:

-"He pegado algunos tiros..." respondiendo a un guerrillero cuando le pregunta si tiene experiencia en el combate.

-"Para sobrevivir a la guerra debes convertirte en la guerra"

-"Quien se cree que es, Dios?"

-"No, Dios tendria piedad" Coronel Trautman respondiendo al ruso malote.(oyendo esta ultima me pongo brutote)

John Constantine: Constantine.

"suelto frases molonas como una ametralladora"

Constantine, el azote de los demonios, un exorcista a tiempo completo que trata de comprar su entrada en el cielo debido a que "gracias" a su don, decidio suicidarse cuando era joven, estuvo muerto tiempo suficiente para experimentar el infierno en sus carnes, ya que segun la religion cristiana el infierno guarda un lugar privilegiado para los suicidas.

John padece cancer terminal de pulmon, debido a que se mete en el cuerpo unos 3 paquetes diarios, Constantine puede ver a los "hibridos" seres mitad demonio o mitad angel que caminan sobre la tierra para influir en las acciones humanas y asi intentar llevar mas almas a cada uno de los bandos, John aprovecha ese don para combatir a los demonios y parecer un niño bueno ante dios, el sentido del humor cinico con que trata a la gente, seguramente propiciado por esa vision tan clara del mundo que nos rodea no le granjea muchas amistades.

En pocas palabras, ser amigo de John Constantine es tener un billete de ida abierta al camposanto.

Frases miticas:

-"Claro un enfermo mental que se suicida, que inusual..." respondiendo a la detective Dodson despues de preguntarle sobre su hermana  que acaba de suicidarse.

-"Los demonios estan en el infierno... diselo a ellos" Los demonios y los angeles "puros" no tienen permitida la entrada al reino de la tierra, John pronuncia esa frase despues de despachar a una miriada de diablos que atentaban contra la detective Dodson.

-"Soy Constantine, John Constantine... capullo" Constantine pronuncia esa frase al oido de una chica poseida.

-[a una estancia llena de demonios]Hola, mi nombre es John. Estais violando el equilibrio. Iros inmediatamente u os deportare.
[se sube a una silla]
-A todos vosotros.
[no reaccionan]
-Iros al infierno.

[John acerca su encendedor al sistema anti-incendios y de los aspersores empieza a caer agua bendita, los demonios empiezan a arder]

(No es una gran pelicula, no es nada fiel a los comics en los que se basa, pero a mi me encanto)

John Shaft: Shaft

"Isaac Hayes:who's the black private dick that's a sex machine to all the girls??

Coro femenino:SHAFT!!

Isaac Hayes:You're daaaaamn right"

Shaft, el hombre, detective privado con mas agallas que un pesquero lleno de atunes, segun la pelicula mas o menos reciente(existe tambien una serie mitica de television que no he tenido el gusto de ver), John Shaft es un policia bastante ortodoxo con sus metodos, harto de que los poderosos se salten a la torera las leyes y el no pueda tocarlos, se hace detective privado para no estar sujeto a las normas del cuerpo.

Frases miticas:

[audio="http://www.goear.com/files/sst2/9de21d8b72b0236c3c948cf472ec960d.mp3"]

sobra material.

John Preston: Equilibrium

"Bale tiene algun "papelito" memorable aparte de batman"

En equilibrium nos vemos sumidos en un futuro sombrio despues de la tercera guerra mundial, los grandes pensadores han dado con la clave para evitar las guerras, suprimir las emociones humanas.

John Preston es un clerigo del tetragrammaton, un grupo de agentes especiales entrenados como si de monjes se trataran para controlar que nadie tenga emociones, asi como para destruir todos aquellos objetos que puedan provocar cualquier tipo de emocion en el ser humano, asi como obras de arte, libros, dibujos, discos de musica, cualquier cosa que pueda emocionar.

El control de las emociones se consigue con una droga (prozium)que cada persona debe aplicarse todos los dias a unas horas determinadas, John Preston es implacable en ese sentido y es uno de los mejores en su trabajo, respetado por sus superiores y compañeros y temido por los disidentes, es un maestro del gun-kata, un arte marcial que aparte de optimizar el combate mano a mano, maximiza las posibilidades de acertar blancos en tiroteos y tambien minimiza los riesgos de ser alcanzado, haciendolo practicamente invencible.

En fin no os voy a contar mas de la pelicula por que me pareceria un crimen destripar mas argumento, solo deciros que esta pelicula no llego a españa y solo puede ser vista en VO, podeis conseguirla a traves del programita ese tan majo que todos usamos y con subtitulos.

John McLane: Jungla de cristal 1,2,3 y4.0

"el conducto de ventilacion, ese gran amigo de McLane"

Me reservo a la joya de la corona para el final, John McLane, o simplemente McLane es un dios entre las hormigas, pocas personas en el cine habran sufrido tanto castigo fisico como este personaje y han vivido para contarlo (y ademas entre chistes).

No creo recordar a ningun bueno del cine que se ria con tanta clase de terroristas internacionales que le superan en numero, en medios, en todo, salvo en mala leche.

Frases miticas:

-"ho ho ho, ahora tengo una ametralladora" escrito en la camisa de un terrorista fiambre.

-"15 millones de terroristas en el mundo y yo mato a uno que tiene pie de mujer", despues de organizar la gran matanza en una sala llena de cristales(descalzo) y el tio andando tan ricamente clavandose los trozos en los pies.

-"Yipikaie hijo de puta", sin palabras.

Después entre a la pagina oficial, y encontré esto:

Y me di cuenta que hay unos números que salen mas que otros..

Por eso me suena lógico no estoy diciendo que lo sea que si se juegan estos números, existe una probabilidad mayor de ganar (o al menos de tener mas coincidencias) si se juegan los números que se encuentran en esta area:

Recuerden que me baso en absolutamente nada al hacer esta aseveración, no quiero que después me demanden por mentiroso tener demasiada imaginación.

Well, I thought that rash guards were in this same category of fashion statement until I got the very disgusting grappling subculture woes of ringworm and gi hickeys. Well, ok, so it turns out that something I thought of as just another annoying subculture artifact is highly functional. I went out and bought a rash guard and lo and behold, it is cutting way down on rashes and I hope it's protecting me from fungus from skin contact. I hope I do not start buying the above stuff I just ranted about, though. I don't want to start wearing board shorts and stupid patches.

Bases del concurso:

- No hace falta ser miembro de VirtualServerGallery Comunity, puedes enviar tu combinacion a virtualservergallery@gmail.com y la publicaremos por ti.

- Cada participante podra concursar con un maximo de 5 imagenes

- El plazo acaba el Viernes 22 y se procedera a las votaciones!

A continuacion las imagenes:

Cudonfls:--------------------------------------------------

1- El pervertido!

2- Maravillosa historia de amor 

3- Vida de un Programador:

David Diego:------------------------------------------------

1-

Asís:-------------------------------------------------------

1- Rellena tu copa:

2 - De vacaciones:

3- Yo, en honor de Fernando:

Lidia:------------------------------------------------------

1 - Comprarse casa:

2- Viaje fiestuki:

Alejandro:--------------------------------------------------

Fél óra múlva már szégyelltem magamat ezért az elhamarakodott kijelentésért, hiszen mindig is imádtam Németországot, a német zenét és a német nyelvet. Az utóbbival azonban igen távolságtartó viszonyom alakult ki az elmúlt években: a nyúlfarknyi németországi látogatások mellett egyetlen nyelvi forrásom a Zillo, Orkus, Sonic Seducer, Dark Spy és egyéb magazinok olvasgatása maradt. "Muszáj lesz megemberelni magam, elvégre tíz-tizenkét éve még beszéltem németül" - gondoltam, és reménykedtem, hogy pár óra vagy nap elteltével újra kommunikációképes leszek. És sikerült, sőt: annál jóval több is.

De kezdjük az elején. Általános harmadikban oltári szerencsém volt: némettagozatos lettem, és az öt évet sikerült ugyanazzal a remek tanárral, napi 2-3 órában levezényelni. Nyolcadik osztály elejére már nyelvvizsgám volt (hivatalos Rigó utcai, akkoriban még nem léteztek ezek a kamu-papírok, amire a gyenge nyelvérzékkel bíró dimplomázók gyúrnak). Örültem, hogy két nyelvvizsgával zsebemben a középiskolai nyelvtanulás legjavát hamar letudtam, és nem kell három tárgynál többől érettségiznem se - sok-sok időt és energiát takarít meg így az ember.

Már tizenhat éves voltam, amikor először német nyelvterületre keveredtem - mellesleg angolszász földön is tizenöt évesen jártam először - és az élmény mindent vitt. Ekkor már minkét nyelven folyékonyan és választékosan beszéltem, szoros nemzetközi barátságokat kötöttem és angol-mémet szépirodalmat olvastam... az anyanyelvi környezet viszont egészen más tészta volt. Hirtelen a helyére került minden: az összes mondat, szó, kifejezés, nyelvtani szabály egyszeriben mélyebb értelmet nyert, hosszú évek munkájának létjogosultsága rajzolódott ki előttem már az első napon. Mintha a kréta sercegése, a kettes a dolgozat alján, a felelések előtti kínos csend, a lázas magolgatás a szünetekben és megyei szépkiejtési versenyekért kapott oklevél a megérkezés pillanatában átalakult volna valami sokkal személyesebbé, valóságosabbá, kézzel foghatóbbá... a papírból, a krétából és a táblázatokból egyszeriben EMBEREK lettek, akik ezen a nyelven gondolkodnak, beszélnek és élnek. Hasonló élményem más tantárggyal soha nem volt: az absztraktból konkrét, az elméletből gyakorlat lett, a mozaik összeállt és helyére került. Őrülten élveztem, hogy (szinte) mindent értek, ami körülöttem elhangzik, és megtalálom a kapcsot ezekkel a furcsa szótagokat eltérően kombináló emberekkel, akik egyébként ugyanolyan élőlények, mint mi vagyunk, csak éppen valami furcsa tréfa folytán más köntösbe burkolják gondolataikat.

Más szemüvegen át...

A német nyelv aztán feledésbe merült, bő tíz év alatt sok szó halványult el bennem. Az aktív szókincset szépen megtépázta az idő, a nyelvtan kicsit megkopott, a kiejtés alaktalan lett, mert nem volt kivel beszélni - mindez természetes, ez történik a nyelvvel, ha nem használjuk. Nem is ez az érdekes hát: inkább az a fura, ahogyan az évek során egyre tudatosabban háttérbe helyeztem a németet. A német barátaimmal - és bizony az egyik legjobb barátom is német - zömében angolul beszéltem, mert így volt kényelmes, így nem kellett gondolkozni a kikopott szavakon, a nyelvtanon, mindazon, amivel a nyelvfelejtés jár. Az angol lett egyeduralkodó idegennyelv mindennapi kommunikációmban, hiába tanultam éveken át svédül, szlovénul hiába értettem viszonylag jól az írott német nyelvet.

Ezen a hétvégén aztán, tíz év szünet után, visszatért az elfeledett jelrendszer: nem teljes pompájában és hajdani fényében ugyan, de újra visszatért, és megmutatta, milyen szép - és főként hasznos - is tud lenni. Társaságunk szívesen szólt hozzánk angolul, de tagadhatatlan tény, hogy sokkal könnyebb idegenként egy már folyó társalgásba a beszélgetés eredeti nyelvén bekapcsolódni, mint idegen nyelven újat kezdeményezni. Tudom, hogy a nyelv (vagy akár az alkohol :)) önmagában véve nem lett volna elég ahhoz, hogy belépjünk a körbe: ehhez kellett a csoport nyitottsága, érdeklődése és az, hogy az első pillanattól fogva természetesnek vegyék, hogy ez a két hülye turista, akik fura nyelven értekeznek és az ő asztaluknál, az ő székeiken eszik az ő kajájukat, a közös baráton keresztül egyszeriben a társaság részévé váltak, még ha csak erre a hosszú hétvégére is.

Amikor Iris úgy jellemezte a kis társaságot, hogy "wir sind eine Familie", azt hittem, szentimentális túlzásról van szó. Másnap viszont kiderült, hogy ez a csapat tényleg meglepően jól működik, és bónuszként minket is befogadott. Történt ugyanis, hogy erőspaprikát ettem, és hülye agyammal teljesen elfelejtettem, hogy még be kell tenni a kontaktlencsét... nos, talán nem kell ecsetelnem az eset folyományát. Piros szem, égető fájdalom, egy liter könny és vaksi tapogatózás (do not try it at home). Ekkor a koncertek már javában elkezdődtek, mindenki teljes harci díszben (ez gót feszteken két-három óra szorgalmas munka eredménye, mint tudjuk) állt a sátor előtt és ment volna bulizni, én viszont vörös fejjel szenvedtem a sarokban. Hirtelen az egész társaság egy emberként sietett a segítségemre: hozták a saját, steril lencsetartódobozukat, a speciális fertőtlenítő folyadékot, a papírzsepit, az extra szappant, a csokit fájdalomdíjként, és Swen még azt is megkísérelte, hogy ő tegye a szemembe a lencsét (sikerült, de még így is fájt, ki kellett venni). A csődület majd' egy órán át tartott, majd Niniel újrasminkelt (nem volt egyszerű), én Stefan speciális fertőtlenítődobozába tettem a "paprikás" lencsét, és tizenötödszörre is kezet mostam René szappanával (ilyenkor persze ez sem segít :P), majd kitaláltam, hogy most már tényleg induljunk, elég időt vesztegettünk erre az übergáz balesetre, ami voltaképpen a saját hülyeségem és figyelmetlenségem eredménye.

Niniel átmeneti otthonunkban

Fél órával később már vaksin, de elégedetten hallgattam - nézni nem igazán tudtam - a Mesht a teljes bandával. Kicsit fájt még a szemem, mégis elégedett voltam, hiszen valami olyasmit láttam (hmmm, tapasztaltam), ami tényleg nem mindennapos: egy csoport ritkán működik olyan jól, hogy minden tagja képes és hajlandó legyen arra, hogy saját személyes érdekeit zokszó nélkül rendelje más szükségletei mögé. Pláne akkor, ha ez a másik nem is a csoport állandó, szerves tagja, csak amolyan vendégszereplő a palettán. MIndenképpen pozitív élmény volt, mire estére rendbejött a szemem és a lencsém, már kimondottan örültem a hülye balesetnek. (A lencsén aztán, mellesleg, a VNV-koncert is tisztított egy sort, erről majd később.)

Kezdődik a nap... Úgy megihlettek a hallottak, hogy fel is töltöttem ide a Mesh: Crash című számát, jobb oldalt már hallgathatod is

Estére persze megjött a partyhangulat is (Thomas éppen olyan válogatás cd-ket készít, mint én szoktam), éjfél fele pedig állati jókat beszélgettem a bandánk egyes tagjaival. Az egyik legérdekesebb diskurzusom Stefannal volt, aki a társaság leidősebb tagja, és csak ekkor vált számomra világossá, hogy mellesleg Swen és Luisa édesapja. :) Elég vagány: a család együtt megy M'era Lunára, megáll az ész (kár, hogy az anyuka nem jött). Iriznek tehát tényleg igaza volt, ez tényleg egy nagy família... Stefan középvezető egy építőipari cégnél, és természetesnek vette, hogy dark-goth-electro feszteken múlatja az időt a gyerekeivel, egyébként is meglepően nyitottan gondolkozik az EU-bővítésről, a határok eltörléséről és még egy sor mindennapi dologról is (amikor elmeséltem, hogy Niniel hiába kapott hivatalos, bejelentett munkát Münchenben, mégsem kapta meg a munkavállalási engedélyt 2008 elején, teljesen fel volt háborodva).

A csapat egy része, hajnalban

Ez volt az első alkalom, hogy az ötvenes korosztályhoz tartozó emberkével beszélgethettem a nyugat- és kelet-német mentalitás különbözőségieről, és ez hihetetlenül érdekes, új élmény volt. Furcsa, hiszen a keleti perspektívát jól ismerem, de hogy hogyan látja a helyzetet ez a generáció nyugatról... ez valami olyan dolog, amiről földrajzi helyzetemből és koromból adódóan maximum másodkézből kaphattam csak információt eddig (oh yeah, és ez a téma is megérdemel egy külön postot).

Ha valaki megkérdezi, miért utazik két fiatal lány a 1300 kilométert egy buliért, mindig elmagyarázom: mert utazni jó, mert semmi sem lehet annyira izgalmas és energiatriplázó, mint amikor új helyeket, új embereket és új nézőpontokat ismer meg az ember. Ehhez képest még az a tény is mellékes részletkérdéssé sikkad, hogy az X-TRA-X helyi kirendeltségénél éppen 70-90%-os leértékelések voltak, ami istenesen megkarcsúsította a számlámat, az fix.

De megérte, már csak a sok-sok németóra miatt is. :)

Státusz-szimbólum: az eredeti X-TRA-X holmik és a legnagyobb költő, a számlanullázás nagymestere, én, akinek mobilja már pénteken kipurcant

Als ich gestern Abend dann ein Interview mit Heike Fischer und Ditte Kotzian hörte, kamen mir einige Parameter dieser Sportart sehr vertraut vor:
gemeinsames Traing, Konzentration, Spaß, Konkurrenz ausblendender Tunnelblick, Absprache-Timing-"blindes" Vertrauen-Synchronität, Risiko, Präzision, Ästhetik.
Und nicht zuletzt existieren mit den Klippenspringern von Acapulco auch noch richtig lässige Rockstars.

PS. ne ganz tolle Aussicht beim Springen gibt's im Piscina Municipal De Montjuic in Barcelona. Ohhh!

Primero que nada, debo decir que literalmente amaneci porque desde las doce de la madrugada del 02 de agosto mi telefono no paro de sonar n.n jijiji ti amo Manuu (Suikoji) fue el primero en felicitarme a pesar de las seis horas que nos separan (El Vive en España) pero a pesar de eso a las doce en punto me desperto para desearme un feliz cumpleaños. (waaaa te amoooo)

Lo otro es, que me corte el cabello de la manera mas drastica que pueden imaginar. (ahora tengo flequillo) y no es de mi agrado debo decirles pero era necesario para la presentacion los tres ultimos dias de agosto en Maracay (Lo del ENAM, acuerdense) y bueno, se suponia que con este nuevo corte tenia que parecerme a ayumi hamasaki pero de eso nadaaaa T.T No veo la hora de que el cabello me cresca. Sin embargo lo mas extraño del asunto, es que a MUCHOS les gustó. :-S lol.. no me esperaba eso pero bueh, ya tendre que resignarme a una laaaarga espera para que esa porcion de cabello vuelva a crecer. (te ves bella!... seh claro..)

Anecdotas graciosas no faltaron en la celebracion. Es costumbre en Venezuela, cuando alguien cumple años, o bien: 1. Zamparle la cabeza en el pastel. o bien: 2. Caerle a Sarita Burrera(*)

creo que mis amables compañeros decidieron la segunda... >.>

jejeje, bueno a ver, que me falto..? ah sie, tengo fotografias del antes y el despues, a ver que opinan..

*ANTES*                                                        *DESPUES*
wiii amo mi pelooo                            De verdad se me verá tan bien?

Aunque en la segunda imagen no se aprecia mucho el cambio, si, lo que ven es un flequillo, de cualquier manerA no le digan a nadie que puse esta otra aqui EH?

*Shiiiiiiiiiiiiiiiiiiitooo*

Despues de observar bien las fotografias, debo decir que me gusta el resultado. Si bien no me agrada mucho el flequillo aun no entiendo como de chiquita lo soportaba. (cuando era pequeña lo tenia) xD JEJEJE (ya ya.. ya la busco y se las pongo...) Pero creo que la razon de que no me guste, es tener el cabello sobre la frente poque me saca granitos que despues son muy fastidiosos =S Bah, al diablo, yo me lo busque por enfrentarme a ese duelo con las tijeras xD porque ahora solo resta decir: A ganar ese concurso del ENAM!! n.n*

PD: Aun no encuentro la fotito de cuando era pequeña, pero en lo que la tenga la posteo PROMETIDOO!!

...Aunque: zhengirl57 opina: seria un poco fuera de lugar considerando lo embarazosas que son esas fotos de cuando somos pequeños... >.<U

(*) La Sarita burrera consiste en rodear a la victima y empezar a darle golpes o "lepes" con las manos en la cabeza hasta dejarla tirada en el suelo (no son golpes tan fuertes eh? pero igual dueleee T.T) en mi caso fue en el ascensor, y lamentablemente yo quede en medio. buaaa T.T

Simples como esperado encontrei uma forma de baixar as músicas do MySpace. EU SEI, isso é pirataria... Mas sabe como é, não é porque baixei uma música que vou deixar de comprar um CD de um artísta que eu realmente gosto.

Bom pensei que, apesar de ter muita gente que vai usar de má fé esse link, não custa compartilhar com quem sabe usar.  O MySpaceMP3.org permite que você informe o usuário do artísta do MySpace e ele automáticamente lhe fornece os links de todos os arquivos do perfil dele, inclusive os MP3.

Claro que os artístas que sabem usar a internet não disponibilizam a música inteira, e com esse post não quero ajudar a pirataria (na verdade quero que os Jack Sparrows da vida que se foda), mas sim cativar as pessoas a ter mais conciência ao utilizar a internet.

See you!

Al abrir, me encuentro lo siguiente:

Prueba beta de Wrath of the Lich King™
Has sido seleccionado para participar en la prueba beta de World of Warcraft®: Wrath of the Lich King™. ¡Bienvenido!

En la prueba beta tendrás la oportunidad de jugar en el nuevo continente de Rasganorte, con la nueva clase héroe de caballero de la Muerte y niveles de personajes superiores al 70. Esperamos tu respuesta sobre la experiencia en general, incluyendo misiones, monstruos, zonas, estética, etc. También agradecemos los informes sobre cualquier error que hayas podido encontrar, que pueden registrarse mediante el uso del comando /bug que explicamos a continuación.

Es curioso. Hablando con Arwin hace no demasiado, insistí una y otra vez en que no caería en la tentación. Él me aseguró que caería como un condenado. Y yo soy un hombre de palabra: He caído.

He copiado a mi paladín, a mi warrior prot, a mi shadow priest y a mi maga. Mi pobre rogue se quedará sin visitar los parajes de Rasganorte por ahora ya que únicamente se pueden copiar 4 personajes. Ahora mismo andan descargándose los 2 gigas del cliente. Cuando éste baje, entraré, curiosearé... y lo comentaré por aquí. No lo dudéis.

Trataré de hacer artículos y videos para que podáis ver lo que se avecina en unos meses. A ver qué tal sale la cosa.

Ayer, 8 de Agosto, me sorprendi al actualizar Zattoo y darme cuenta de que me pedian 2 SMS a cambio de poder usarlo, en principio, durante los meses de Agosto y Septiembre. (Y esperemos que no sea cada mes...)

Asombrado por esta estrategia comercial repentina, a la que han llamado "Contribucion", me dirigi a la web de Zattoo, entre otras cosas, para saber por que de la noche a la mañana dejan de dar su servicio de forma gratuita.

Curiosamente tanto la seccion de preguntas frecuentes como el acerca de... dan error 404 (¿haciendo modificaciones en las secciones que decian que es gratis?). La unica forma de llegar hasta la web de Contribucion es intentar visualizar cualquier canal una vez ya has entrado en el programa.

Al parecer, en España Zattoo ha arrasado, tanto que supuestamente empiezan a tener problemas para pagar el mantenimiento de sus servidores.

"A los usuarios españoles les encanta Zattoo. Mucho más de lo que habíamos previsto... Es algo estupendo, pero hacer que el servicio esté disponible para tantas personas es también costoso. [...]"

Segun explican, si envias 2 SMS te contestan con un codigo que debes introducir para poder activar Zattoo. Pues bien, yo los he enviado y no he recibido la mierda de codigo. ¿Y ahora que?, ¿me toca gastar otros 2,40 € (más IVA)?

Sinceramente menuda mierda de previsiones, -Ha ido tan bien que no podemos hacer frente al gasto-. Señores, ¿y que habria pasado si hubiera ido mal? Solo hay dos opciones, o son unos pringaos que no saben prevenir situaciones tan evidentes como plantearse -¿Que hacemos si todo va de puta madre?- o tienen una cara tan dura como el marmol y se atreven a usar la palabra Contribucion con un cinismo espeluznante.

[editado]

Segun leo en Genbeta, es el momento de buscar alternativas. Una de ellas es TVWeb360, que ademas tiene canales de todo el mundo y no filtrado por paises. Para los que usamos Linux seguramente habra que esperar mas.

[editado]

He vuelto a mandar los SMS de activacion desde otro telefono movil, el mio personal.

Habia usado el del trabajo y se que el contrato tiene algunas restricciones, como no poder llamar a numeros con tarifas especiales (908, etc) y es posible que tampoco pueda mandar los SMS a estos numeros (el movil tampoco dijo que no los hubiera enviado).

Esta vez si he recibido el codigo de activacion y al introducirlo en la web -Oh! sorpresa- se intenta ejecutar un programa relogin que supuestamente activa Zattoo pero va y no se ejecuta (tambien he probado a salir y volver a identificarme). Me ha tocado enviar un e-mail a soporte. Ya contare que tal ha ido...

[editado]

Acabo de probar otra vez y he entrado en Zattoo sin problemas (asi que no necesito a soporte), pero tengo claro que no volvere a pagar. Es una pena porque en mi casa la señal es analogica y mala de cojones. Zattoo me iba muy bien.

Was man auf Youtube so alles findet :)

Für meinen Geschmack hat sich Tobias seither in jeder Hinsicht zum Positiven verändert.

Ha habido vítores y alegría. Casi como en un first kill. Todo por un loot que no recibiría ninguno de ellos. Además, ha caído la Visión maldita de Sargeras y la Aguja de Cristal de Karabor. Probablemente uno de los mejores loots que puede darse en este boss. Sin embargo, el premio gordo ha tenido dueño: Borch. Desde aquí, felicitarle por el pepino centelleante que a partir de hoy colgará en su espalda. ¡Enhorabuena!

I'm not happy with it because I feel that it's perpuation of the divide. But, I am open to dicussion about the pros and cons of porn, prostitution, abortion, and feminist dress code.

Wendy McElory has a ton of interesting articles on Individual Feminism and feminism and pornography. I will spend much of day reading these articles. I skimmed them over and it's a lot to digest. And I'm insanely tired after staying up much too late reading a great Loretta Chase novel, Mr. Impossible.

Perhaps my not wanting to divide women comes from my fear of rocking the boat. But I don't think so.

I just can't support illogical statements. Statements that threaten my personal freedom. Statements that I cannot assimilate into my beliefs.

I don't want to be labeling men the doers as opressers of women anymore than I want to be labeled as having PMS every time I'm emotional.

I hate to be the one to say it, but: Equality cannot succeed with women power alone. (Just as buying more "green" isn't going to save the environment). Men are roughly half the world and right now they hold the majority of the power.

Yes, I am struggling with my views today. I'd like to have a good old debate with someone on the other side about their views vs. mine. But few people seem to be pro-debate. It's MY WAY or the highway seems to be the norm. And I'm not talking bullying, insults or the rest. A good old fashioned debate.

Asta a fost primul incident pe ziua de ieri, care avea legatura cu ratbv-ul. Al doilea urmeaza.

Mergem noi in oras, ne terminam treburile, il luam si pe Fler, si ne urcam in 37, sa mergem in craiter. Italianca si-a luat bilet, l-a si compostat. Noi doi pl, ca nu mai aveam bani, si chiar daca aveam, nu ii dadeam pe bilet. Nici nu ne asezam pe scaune, ne flutura o femeie pe la 45 de ani, care sa uita cam chioras la noi, ecusonul cu controlorul. Bilete sau abonamente. N-avem doamna. Coboram la hidro din autobuz, dam ceva date false, pe care normal nu le-a crezut. A irosit o foaie de aia degeaba. Cealalta controloare, una corpolenta, cu ochelari, se uita cu mila la mine, ca o tineam pe sor'sa lu' Italianca, Lori, de mana. A crezut ca e sora MEA probabil. :> In sfarsit, ne lasa sa plecam. A acceptat datele false pe care i le-am dat. Cucoana de treaba, chiar daca nu asta e meseria ei. Si Fler dar si eu ne-am incurcat in ce priveste datele. Prea nu ne pasa in momentul de fata. Niciunuia dintre noi. Dar macar nu ne-am luat o amenda pe cap. A fost amuzant.

Nuevo Capitulo del Domingo 3 de Agosto

Para verlo dirigete a la pagina de Simpsons Online (DE ESTE BLOG)

“I saw footage of Chinese people doing that slow motion stuff in the park and I thought, that looks like a nice maturity direction for me,” he told the New York Post.

“To feel good when I was 21, all I had to do was to smoke a joint,” he once observed. “Now I have to turn off my phones and do tai chi for an hour.”

He says: “I do everything my mom used to tell me to do; I’m just 50 years too late.”

www.mannaggiamannaggia.com

Voi direte, perchè fino ad oggi? Non ho cambiato piattaforma, ma solo spazio in Word Press, il che mi ha portato ha gestire il blog come se fosse uno nuovo creato ad hoc.

Vorrei tanto gestire un redirect ma con wordpress per wordpress sembra un'operazione titanica.
Anzi se qualcuno conosce la soluzione sono tutta orecchie.
Tenete presente però, che ho solo un accesso http:// in quanto questo indirizzo in passato è stato semplicemente gestito tramite redirect su ftp sql.mannaggiamannagia.com.

Quindi da oggi continuerò a postare solo sull'indirizzo ufficiale www.mannaggiamannaggia.com.

Aggiornate anche il vostro feed:

Lo storico rimane, aspettando la gestione del redirect. :-)

Baci at All!

DonnaGio

- do what you love
- depth is better than breadth
- doing these things you can touch "Quality" and that inspiration will help you continue learning in many areas

Una Web que te permite crear la imagen que esta aqui arriba la puedes generar muy facil mente. Solo dirigete a este sitio.

http://pudreteflanders.com/no_debo